New-Hampshire

Származás:

Amerikai tenyésztés. 30 évnyi szelektálás után a hízótyúk termelés miatt a növekedési erélyre, valamint a nagy barna tojásokra (a Rhode Islanditól örökölte) tenyésztettek ki. Eredetileg csak az aranybarna változatban létezett. A fehér változatot 1954-ben Németországban, míg ugyanebben az időszakban az USA-ban az aranybarnából keresztezésekkel tenyésztették ki.

Sajátosságai:

Elterjedt kettőshasznosítású tyúk magas tojás- és húshozammal, többéves teljesítménnyel. Gyorsnövésű; ellenálló; korán érő.

Összbenyomás:

Középnehéz, erős tyúk; jól lekerekített formával és középmagas, széles állással.

Fajtajellegek a kakasnál:

Törzs: középhosszú; széles; mély; jól lekerekített.

Nyak: középhosszú; jól ívelt; a dús nyaktollazat túlér a vállon.

Hát: középhosszú; széles; enyhén homorú; a nyeregrészben beszögellés nélküli, jól emelkedő.

Vállak: lekerekített; nem előreálló.

Szárnyak: középnagy; jól zárt; szorosan a testen hordott.

Nyereg: széles; oldalt lekerekített; párnaképződés nélküli.

Farok: középhosszú; jól kiterítve hordott; a sarlótollak középhosszúak és szélesek; a vezértollak szélesek, de jól takartan hordott.

Mell: mély; széles; jól lekerekített; a mellcsont viszonylag messzire előrenyúló.

Has: telt és széles.

Fej: középnagy; inkább lapos mint kerek.

Arc: sima; finomszövetű

Taréj: egyszerű; közepes nagyságú; erősen felfekvő; 4-5 fűrész; a zászló követi a tarkóvonalat, de nem fekszik fel.

Állebenyek: középhosszú; egyforma; ráncmentes.

Füllebenyek: hosszúkás; sima; ragyogóan vörös.

Szemek: nagy; az írisz színe a narancstól a vörösig terjed.

Csőr: erős; középhosszú; az aranybarna színváltozatnál a sárgástól egészen a világos szaruszínűig változhat, a fehéreknél sárga.

Combok: jól láthatóak; izmosak; középhosszúak.

Lábak: egyenes; középhosszú; sima; sárga.

Lábujjak: egyenes; jól terpesztett.

Tollazat: széles és szilárd; feszesen a testhez simuló.

Fajtajellegek a tyúknál:

Az ivari jellegeket leszámítva a kakassal megegyező. A taréj egyszerű, középnagy és finom szövetű. A has telt, nagyon széles és valamennyire kiálló. A farok középhosszú, széles vezértollakkal, szélesen hordott.

Durva hibák a fajtajellegben:

Túl lapos vagy keskeny hát; túl rövid és tömzsi forma; lapos mell; túl magas vagy túl mély állás; túl durva vagy túl finom csontváz; fehér szín a füllebenyekben.

Színváltozatok:

Aranybarna:

KAKAS: fej aranybarna. A nyaktollazat aranybarna, az alsó részén finom fekete rajzolattal, lehetőleg eltakarva. A nyeregtollazat valamivel sötétebb mint a nyaktollazat, rajzolatmentes. A hát, a vállak és a szárnyfedők csillogó gesztenyebarnák. Feltétlen meg kell lennie a színek hármashangzatának a nyaktollazat, a szárnyfedők és a nyeregtollazat között. A mell és a maradék tollazat valamivel világosabb aranybarna. A kézevezők aranybarnák, fekete rajzolattal a külső zászlón a tollgerinc mentén, bár nem az egész tollhosszon megkövetelt. A karevezők belső zászlója aranybarna, fekete rajzolati területtel.  A külső zászló telt aranybarna. A vezértollak feketék, finom barna szegély a toll végén engedélyezett. A sarlók mélyfeketék, erős zöld fénnyel. A melléksarlók feketék, keskeny barna szegély kívánatos. A kakas tollazatának erősen csillognia kell.

TYÚK: a fej aranybarna. A nyaktollazat csillogó aranybarna, az alsó részen rövid fekete szárcsík-rajzolattal. A testtollazat teljes színében valamennyire világosabb és egyöntetűbb, mint a kakasnál és nagyjából megfelel a kakas mellszínének. Enyhe eltérés a köpeny- és a szárnyfedő színében engedélyezett. A kéz- és karevezők színe és rajzolata olyan, mint a kakasnál. A vezértollak feketék, a barna szegély engedélyezett. A farok-fedőtollak feketék, barna szegély engedélyezett. A nagyobb farok-melléktollak feketék, lehetőleg barna szegéllyel. Az enyhén foltos felső szín, mint a jó tojáshozam jele, engedélyezett. Az alsó tollazat mindkét ivarnál valamivel világosabb, mint a felső szín.

Durva hibák:

Erősen foltos felső szín; a tollazat túl sötét vagy túl világos tónusa; nyeregrajzolat; a tyúknál magasan felfelé nyúló nyaktollazat-rajzolat; korom a szárnyfedőkön és a köpenytollazatban; teljesen hiányzó evezőrajzolat; szürke vagy más erősen eltérő alsó tollazat; liszt.

Aranybarna-kékrajzolatos:

A főszín és a rajzolat elrendezése mit az aranybarna színváltozatnál. A rajzolat színe a fekete helyett itt kék.

Durva hibák:

Erősen foltos felső szín; a tollazat túl sötét vagy túl világos tónusa; túl sötét vagy túl világos kék; a kék tollak helyett fekete tollak; liszt; rajzolati hibák mint az aranybarna színváltozatnál.

Fehér:

Tiszta ezüstfehér, sárga árnyalat nélkül.

Durva hibák:

Erős sárga árnyalat, mely az összbenyomást zavarja.

Súly: Kakas: 3-3,5 kg, tyúk 2,25-2,7 kg.

Keltető tojás minimális súlya: 55 g.

Éves tojáshozam: 220 db.

Tojáshéj színe: barna

Gyűrűnagyság: kakas 22 mm, tyúk 20 mm.

Bielefeldi Karvalyszínű (autosex)

Származás: Bielefeld térségében  tenyésztették ki és 1980 augusztus 22-én ismerték el a fajtát.

Sajátosságai: Gyors növekedésű, az időjárásnak ellenálló, karvalyszínű tyúk, figyelemre méltó tojáshozammal. Barna nagy tojások. A naposcsibe pihetollazata: Kakas: okkersárga világosbarna hátcsíkkal, és a fején fehér karvalyfolttal. Tyúk: világosbarna, telt sötétbarna hátcsíkkal, továbbá kicsi karvalyfolttal a fején.

Összbenyomás: Nagy tyúk, egyenes és hosszú hátvonallal, valamint tompa farokszöggel; a középmagasnál mélyebb állással, lehetőleg a comb ne látszódjon.

Fajtajellegek a kakasnál:

Törzs: hengerszerűen elnyúló; vízszintesen hordott.

Nyak: enyhén íves; erős; telt nyaktollazattal.

Hát: hosszú vízszintes.

Vállak: széles; nem előreugró; jól lekerekített.

Szárnyak: középnagy; jól zárt; szorosan hordott; a görbületnél enyhén íves.

Nyereg: széles; oldalt lekerekített; telt nyeregtollazattal; párnát nem képez.

Farok: tompa szögben hordott; vezértollak szélesek; a középhosszú sarlóktól fedett.

Mell: mély és széles; enyhén előreívelt, jó gömbölyödéssel.

Has: telt; széles; messze kidomborodó.

Fej: mérsékelten nagy.

Arc: tollatlan; eleven vörös.

Taréj: egyszerű; 4 – 6 fűrésszel, melyek a taréjlap feléig bevágottak; a taréjzászló nem fekszik fel.

Állebenyek: ovális; a nagyságuk a taréjhoz viszonyítottan arányos.

Füllebenyek: hosszúkás; középnagy; vörös.

Szemek: az írisz narancsvörös.

Csőr: erős; középhosszú; sárgás szaruszínű.

Combok: rövid; legnagyobb része az oldalsó tollazatba rejtett.

Lábak: középhosszúak; tollatlan; sárga.

Lábujjak: egyenes; jól terpesztett.

Tollazat: mérsékelten széles tollak; enyhe combpárna képződés engedélyezett.

Fajtajellegek a tyúknál:

Az ivari jellegeket leszámítva a kakassal megegyező. Fontos a mély, széles és enyhén előre domborodó mellrész. Széles, telt, igen kifejlett has. A hosszú és vízszintesen tartott hát tompaszöggel megy át a farokba. A tojó tyúkok esetében a kifakult sárga láb és az eldőlt taréjzászló engedélyezett.

Durva hibák a fajtajellegben:

Háromszögletes vagy felfelé emelkedő, finom és keskeny törzs; rövid vagy homorú hát; lapos, magasan hordott mellrész; meredek faroktartás; túl magas állás; fehér a füllebenyekben; a tyúknál nem eléggé kifejlett has.

Színváltozatok:

Karvalyszínű:

KAKAS: Nyak- és nyeregtollazat, felső hát, vállak és szárnyfedőtollak telt vörösessárga, világosszürke karvalyozással. Enyhe szürke tónus a hátban engedélyezett. A karevezők szürke-fehér-sárgásbarna karvalyozottak. A mell és a has világosabb karvalyozottsággal a sárgától az enyhe vörösig terjed, az enyhe szürke árnyalat nem hiba. A farok szürke karvalyozott, barna árnyalat engedélyezett.

TYÚK: Valamennyivel világosabb rozsdás-fogolyszínű köpenytollazat pelyhes karvalyrajzolattal, melyek a szárnyfedőkön világos foltokként felléphetnek. A nyaktollazat aranyszínű szárcsíkokkal, melyek az alig látható világosszürke karvalyozottság miatt megtörnek. A mell színe vöröses sárga. A sárgás flitter a köpenytollazatban nem hiba.

Durva hibák:

KAKAS: a köpenytollazatban szürke karvalyozott mell- és hasi rész és hiányzó sárga tónus; kormos nyaktollazat; fehér evezőtollak; egy vagy több tiszta fehér sarlótoll.

TYÚK: erős szürke tónus a köpenytollazatban; fekete tarkó; fekete színberakódások a mell-, a has- és a hátrészen, a vöröses sárgától más mellszín.

Ezüst-karvalyozott:

KAKAS: A fej, nyak- és nyeregtollazat ezüstfehér, a tollak belső területén berakódott szürke, kendermagos jellegű rajzolattal. A hát, a vállak és a szárnyfedők ezüstfehérek, több-kevesebb alig látható szürke karvalyozottsággal. A vezértollak, a kézevezők és a karevezők belső zászlói a tollnagyságnak megfelelően nem tiszta, durva karvalyozottságúak. A karevezők külső zászlói ezüstfehérek, szárnyháromszöget képeznek. A nagy szárnyfedőtollak (kötések) sötétszürkén karvalyozottak, részben fehér külső szegéllyel. A mell, a combok, a has és a farok a világos- és a sötétszürke változásában enyhén ívesen éles elhatárolódás nélkül karvalyozott.

TYÚK: a fej és nyaktollazat ezüstfehér, a toll belső területén sötétszürke karvalyrajzolattal, a tarkón sötétebben engedélyezett. A mell a lazacszíntől a vöröses sárga színig terjed, egyes tollakon a fehér foltok egyelőre még engedélyezettek. A test tollazata a világos- és a sötétszürke változásában enyhén ívesen éles elhatárolódás nélkül karvalyozott és részben enyhe szürkén borsozott. A keskeny ezüstös tollszegély engedélyezett. A szárnyak és a faroktollak valamennyivel sötétebbek, éles elhatárolás nélküli, durva karvalyrajzolattal.

Durva hibák:

KAKAS: sárga árnyalat; hiányzó karvalyozottság a nyak- és nyeregtollazatban; rozsda a szárnyfedőkön.

TYÚK: Barna berakódások a fej- és köpenytollazatban; rozsda a szárnyakban; hiányzó karvalyozottság a nyaktollazatban; fekete tarkó.

Súly: kakas 3-4 kg, tyúk 2,5-3,25 kg.

A keltető tojás minimális súlya: 60 g.

Éves tojáshozam: 230 db.

Tojáshéj színe: barna.

Gyűrűnagyság: kakas 22 mm, tyúk 20 mm.

Plymouth Rock- Fehér:

A Plymouth Rock amerikai tyúkfajta, amelyet az 1860-as években tenyésztettek ki.

Fajtatörténet:

1880-ban már több európai országba eljutott. A kendermagos kiinduló állományokból hamarosan kitenyésztették a fehér, fekete, sárga színűeket. Kitenyésztésének célja egy sokoldalúan hasznosítható, korán ivarérő fajta volt. A Plymouth Rock nálunk Magyarországon is igen kedvelt fajta, úgyhogy polgárjogot is nyert, és általában fonetikusan csak plimutnak írják és mondják. Az egyetemes tyúkfajták közé számítják, mert minden téren elsőrendű teljesítményeket tud felmutatni. Különböző vérkeresztezésekből ered, legfőként fekete cochin- és dominikánusvér van benne.

Fajtabélyegek, színváltozatok:

Nagy testű, erős megjelenésű, kissé nyújtott testállású. Széles terpeszben áll, büszke tartással. A hát széles és kerekded, középhosszú. A farktollak rövidek, teltek, kerekdedek. A melltájék lekerekített, széles. A fej meglehetősen kicsi, a szemek nagyok, sárga-vörös színűek. Rövid, erős és sárga a csőr. A taraj egyszerű, kicsi, nem túlzottam bevágott fogazattal. Füllebenye piros. Nyaka középhosszú, erőteljes, fenntartott, gazdag szőrözöttséggel. A csüd hosszú, erős, de nem goromba csontozatú, sárga színű.

Színváltozatok: kendermagos, fekete, fehér, sárga, sávozott.

Tulajdonságok:

A fehér plymouth fajtát jóval később tenyésztették ki, és kitenyésztése szorosan összefüggött az iparszerű, modern pecsenyecsirke típusának kialakításával, a broileripar létrejöttével. A broilertenyésztő vállalatok szerte a világon számos vonalának kialakításában meghatározó szerepet játszottak. A jelenleg előállított anyai keresztezési partnerek a fehér plymouth fajtán belül kialakított vonalak. Joggal állítható, hogy nincs húshibrid fehér plymouth nélkül.

A fehér plymouth tojók testtömege éves korban 3,0-3,5 kg, a kakasoké 3,6-4,5 kg.

A fehér plymouth fajtán belül kialakított vonalak között vannak fehér bőr- és lábszínű, illetve sárga bőr- és lábszínű vonalak is, amelyeket attól függően használnak a különböző broiler keresztezésekben, hogy adott területen milyenek a pecsenyecsirkék bõr- és lábszínével szemben támasztott igények. A gyorsan és lassan tollasodó fehér plymouth vonalaknak a tollasodás alapján napos korban szexálható broiler kombinációk előállításában van szerepük. A felsorolt főbb típusok tojástermelésben és egyéb értékmérőikben nem különböznek egymástól. Tojástermelő képességük 150-170 tojás 9 hónapos tojástermelési időszak alatt, a tojások héjszíne a vajszínűtől a barnáig terjedhet. A tojások átlagos tömege 59-62 g.

Marans (fekete rezes)

A marans Franciaországból származó tyúkfajta.

Fajtatörténet:

1900 körül tenyésztették széles körben Marans városban és környékén. A kitenyésztés célja egy gyorsan növő, erős, robusztus és ellenálló fajta létrehozása volt. 1996-ban lett csak elismert fajta Németországban fekete-réz színben.

Fajtabélyegek, színváltozatok:

Háta hosszú, farktollazata széles, de viszonylag rövid tollakkal. Melltájéka széles, lekerekített. Szárnyak rövidek, szorosan a testhez simuló. Feje közepesen nagy, erős. Arca piros. Szemek élénkek, pirosak vagy narancsszínűek. Csőre erős, kissé hajlított, szarvszínű. Taraja egyszerű típusú, mélyen fogazott. Füllebenyek nem túl nagyok, pirosak. Toroklebeny közepesen nagy, kerekded. Nyaka széles, dús tollazattal. Combok erősek. Csüd közepesen nagy, gyengén tollazott, a hússzín a kívánatos.

Színváltozatok: Fekete-rész színű, kendermagos. Csak kevés országban elismert színek: aranykendermagos, fehér-fekete columbai, sárga-fekete columbia, fekete, fehér, búza.

Tulajdonságok:

Különlegessége, hogy sötétbarna héjú tojásokat produkál.

A 12. században a Marans városka mellett elhelyezkedő La Rochelle, meghatározó, nagy forgalmú tengeri kikötő volt, ahol gyakran fordultak meg angol hajók.

A rakományukban gyakran megtalálhatóak voltak az Ázsiából érkező különböző viador kakasok, mivel akkoriban nagy népszerűségnek örvendett a lakosság körébe a kakasviadal.

A térségben a Marans tyúk őseinek számító mocsári tyúkok voltak őshonosak, amelyek azonban nem igazán tudták az igényeket kiszolgálni. A húsuk gyenge minőségű volt, és a tojástermelésük is elenyészőnek volt mondható.

Talán pont ennek köszönhetően a helyi mocsári tyúkokat elkezdték keresztezni a „behajózó” viador kakasokkal. E keresztezéseknek köszönhető a mai Maransok feszes, zömök testalkata és már itt megjelentek a színes tojások. Mivel a viadorok rendkívül sok színben voltak jelen ez biztosítja a mai Maransok széles színváltozatát.  A helyiek nagyon büszkék voltak a létrehozott egyedek robosztus testalkatára és rendkívül határozott fellépésére.

Az ázsiai fajták megjelenése a vérvonalba

A 19. század második felébe a francia fajták kitenyésztésénél előszeretettel alkalmaztak ázsiai fajtákat, elsősorban Brahmákat, valamint Langshanokat, éppen ezért nagyon sok tenyészállat kerül Franciaországba.

Egy amatőr farmer, Louis Rouille, megszállottja volt az ázsiai fajtáknak, lenyűgözték a kiváló gazdasági tulajdonságaik, a megszokottól eltérő sötét lábszínük, valamint csodálatos színezettségű tojásuk. gazdaságában, amely Fourasban volt, 20 km-re délre La Rochelletől, a helyi tyúkok mellett nagy egyedszámban volt jelen Langshan. A környékben hamar elterjedt az általa tenyésztett keverékfajta, amely a hely emberek nagy megelégedésére szolgált. Ez tekinthető a Marans második nemesítő folyamatának. Neki sikerült először lerögzíteni a sötétvörös tojásszínt.

Az általa tenyésztett baromfik tollazati színe nagyon heterogén volt, leginkább az ősi viador fajták színeire ütöttek vissza.

Az első fajtatiszta Maransok

1914-ben a Nemzeti Kiállításon La Rochelle-ben, történt az első bemutatás. A „nemzet tyúkja” néven lett bemutatva.

Kb. 1921 – ben, Madame Rousseau kiválasztotta ezt a fajtát, nemesítés céljára. Kezdetbe szabványosította a méretét, valamint a sötét tojásszínt, később egységesítette a tollazat színét. Ettől kezdve beszélhetünk az igazi Marans (Marandaise) fajta kialakulásáról.

1928-ban , Madame Rousseau önálló fajtaként mutatta be a La Rochellei kiállításon, ahol egy nagyméretű extra sötét  tojást, valamint egy közel homogén kendermagos színű tenyészpárt mutatott be. A fajta és a tojás is rendkívüli sikert aratott. A kiállításon jelen volt a Francia Mezőgazdasági termelő szaklap szerkesztője, Mr. Paul Waroquiez, akit magával ragadott ez a csodálatos fajta.  

1929 július 1 – én megjelentetett egy cikket a folyóiratában, a „Marandaise” fajtáról. Még ebben az évben a nemzeti kiállításon önálló fajtaként lett bemutatva, ekkor már „Marans”néven.

1929. szeptemberében Mr.Waroquiez javaslatára megalakult a francia Marans Klub (MCF), Monsieur Bouyer elnökletével.

Még ebben az évben a párizsi világkiállításon Lord Greenwayt lenyűgözték a Maransok csodálatos tulajdonságai és vásárolt fekete, fehér, kolumbián, valamint kendermagos színekben. ( Az nem tudni, hogy a vásárolt fekete példányok genetikai szempontból is feketék voltak e. Az első 1930-as sztenderdbe a fekete, mint önálló szín nem is szerepelt, a fekete példányok mind hordozták a réz nyakszínt. A tiszta fekete genetikájú különálló színváltozatot csak jóval később, 1949-ben ismerték el)

Lord Greenwayt néhány év elteltével a kendermagos szín tökéletesítésére koncentrált, Neki köszönhető a normál kendermagos szín mellett az ezüst kendermagos, valamint az arany-kendermagos szín. 15 év után tenyészetéből kerül ki az első Marans tyúk, amely éves tojáshozama meghaladja a 200-at.

1930-ban több kiállításon is bemutatják a Maranst, Lilleben, Párizsban, Lyonban, valamint Liegeben. Még ebben az évben az MCF elnöksége meglátogat több mint 100 gazdaságot, ahol Marans tenyésztés folyik és az itt látottak alapján megalkotják az első hivatalos fajtaleírást (sztenderdet), melyet 1931.április 2-án közzétettek és még ebben az évben regisztrálták az SCAF katalógusába.

Ettől a pillanattól kezdve a Marans fajta gyorsan terjedt egész Franciaországba, sőt hamarosan az egész világon.

 (Forrás: Wikipédia, Berényi Baromfi Farm)

Welsummer: