„ Cifra tollas kapirgálók” avagy a díszbaromfi tartás kapcsolata az oktatással
Jelen írásom megszületésének apropóját egy az OFI (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet) által támogatott oktatási projekt megvalósítása adta. A jelen oktatása mindamellett, hogy igyekszik lépést tartani a kor és a társadalom által, megkívánt normákkal, tendenciákkal, újra előtérbe kezdi helyezni a múltúnkkal, gyökereinkkel a rég múlt idők embereinek életformáinak megismertetését.
Az oktatásvezetés dicséretes módon olyan eddig feledésbe merült, vagy taszított, alternatív oktatási módszereket kezd visszahelyezni a valós iskolai életbe, amelyek a tanulókat egy teljesebb színesebb életformához vezetik. Ebbe a felelősségteljes munkába sikerült bekapcsolódnom, jómagamnak, is mint aktív baromfitenyésztőnek, a Magyar Galamb-és Kisállattenyésztők Országos Szövetségének azon belül is a Magyar Orpington és Nagytestű Baromfi Tenyésztők Fajtaklubja tagjakén.
Néhány szót magamról, meg arról, amit az tavalyi évben elkezdtem, és szeretnék mindenképpen kibővíteni.
A tavalyi évben kezdtem a pedagógusi pályám tizenhetedik tanévét, az alsós tanulók okítása terén. Mivel Alföldi születésű ember vagyok, mindig is közel állt hozzám a paraszti élet, a paraszti tevékenységek, az állattartás. Pedagógusként folyamatosan tapasztalom, hogy a mai gyerekek sajnos nagyon eltávolodtak a paraszti élet által közvetített értékrendektől, az aktív kikapcsolódásuk teljesen leszűkült, csak a TV és a Számítógép szintjére.
Nekünk felelősen gondolkodó felnőtteknek, pedagógusoknak ezen változtatnunk kell mindenképp, olyan alternatívák nyújtásával ahol kicsit visszacsempészhetünk a világukba a régmúlt dolgaiból, tevékenységeiből!
Tapasztalom folyamatosan, hogy a gyermekekben pl. meg van az állatszeretet, a kedv és a törődési szándék is, amit ha kihasználunk, sokkal hasznosabb időtöltéséket tudunk nyújtani nekik, sőt e tevékenységek térhódításával hiszem, hogy kevesebb gyermek csatangolna, randalírozna az utcákon!
Ezen elképzeléseimet építettem be egy OFI (Oktatásfejlesztő Kutató Intézet)-s, munkába amit tavaly előtt decemberben kezdtem. Ezen munka során olyan Oktatási modulokat írtam, amely az előzőekben taglalt elveken alapszik, és közelebb hozza a gyermekekhez a háziállatokat, legyen az galamb, nyúl, díszbaromfi vagy ló. Ezen témákat taglalva íródtak a modulok és ezzel a szemlélettel készítettünk egy kis csapattal oktatófilmeket is ezekből.
(Látogatás Tóth István postagalambásznál)
Az oktatási modulok jó lehetőséget és keretet nyújtanak sok közös tevékenységhez, amely intézmények közös céljait szolgálják. Jelen estben a Szövetség, az Iskola, Az Oktatásvezetés, és az Önkormányzatok közös, összehangolt munkájára gondolok, amit egy fontos cél vezérel.
Mindenképp engem az vezérel, hogy az oktatási moduljaim tovább éljenek, és a gyerekek ezekből hasznot húzzanak, és nem utolsó sorban az általam oly nagyra becsült dísz-baromfitenyésztés, nyulászkodás, galambászkodás aktív utánpótlással gazdagodjék. Szerintem itt ennél a gondolatnál van a kapcsolódási pont az egyesület és az oktatás között. A pedagógiai rész kidolgozva: általam megszületett, az egyesületi utánpótlás tervei is körvonalazódnak. A kapcsolódási pontok világosak, és mivel a fajtaklub tagjaival erről beszélgetve megbizonyosodtam, sok segítő tenyésztő is aktívan csatlakozna egy ilyen szerveződéshez!
Mindenképpen a lehető legkoraiabb életszakaszban kell elkezdeni munkálkodni ezen, ezért is írtam a modulokat és készítettük a filmeket alsó tagozatosaknak. Kell az iskola, településvezetés, szakemberek esetlegesen az egyesület támogatása e munkához. Kellenek a tenyésztők is ehhez, hisz a tanulás legjobb módszere a megtapasztalás, hogy legyen, akiknél meg lehet tekinteni mindazt amiről, beszélünk. Kellenek programok, előadások, bemutatók ahol baromfis, galambász, nyulász szakemberek és tenyésztők mesélnek a saját tapasztalataikról. Hangsúlyozottan szeretném kiemelni a mesél szót, mert ez ugyancsak vezető tanulási módszer.
Fontos a regionális jelleg is, mivel ismerni kell azokat a gyermekeket, akikkel dolgozunk, meg fontos a segítségnyújtásban is, hogy ne száz kilométerekre legyünk egymástól.
Fontos dolognak tartom a tanulók bevonását, és az önszerveződés lehetőségét, a megfelelő motiválást, hogy ne azt érezze a gyerkőc: „már megint belekényszerítenek valamibe, amit nem is szeretnék”….
Biztosítanunk kell a megtapasztalás élményét, különféle látogatásokkal, ahol állat és ember testközelben találkoznak. Mi e célzattal jártunk az első osztályos gyerekekkel egy neves postagalambásznál, egy őshonos állatokat tartó gazda tanyáján és mutattam be saját díszbaromfi tenyészetemet a „Minifarmon”.
Nagyon fontos mozzanata az egész alternatív oktatási módszernek, hogy ki kell használnunk a gyermekek kutató, kíváncsi, mindig keresgélő tulajdonságait, ezzel mintegy magunkhoz, tevékenységünkhöz csalogatva őket. Rossz az a módszer, mikor a kezükbe nyomunk két-három csirkét, vagy galambot és elmondjuk mi ezzel támogattuk az utódnevelést, ez kudarcok sorozatát váltja ki, semmiképp sem előrevezető. De egyre több olyan tenyésztőtárssal sikerül megismerkednem, aki hasonló képen gondolkozik erről. Ha csak a saját fajta klubunkra gondolok máris sok olyan tenyésztő neve merül fel, akivel sikeresen lehetne ilyen tevékenységeket végezni, de mindez igaz más fajtaklubok tagjaira is!
Az Mgksz jelenleg is működő ifjúsági támogató rendszerét, véleményem szerint ki kell bővíteni, hogy a pedagógiai munkát sikeresen lehessen beleilleszteni. Kellenek a közösen szervezett programok, a gyerekek nyelvére lefordított előadások, bemutatók, hogy aztán idővel le lehessen aratni a munkánk gyümölcsét.
A „jövőbe be kell fektetni” ez egy ilyen munka lesz, aminek az eredményét csak évek múltán fogjuk tudni felmérni, aki rövidtávra tervez csalódni fog. De úgy gondolom ezért szép ez a tevékenység, hisz láthatjuk, irányíthatjuk, felelősen szervezhetjük a jövő galambász, nyulász, baromfitenyésztő generációt!
Málik György
Tanító-modulíró (Pétervásárai Tamási Áron Általános Iskola)
Magyar Orpington és Nagytestű Baromfi Tenyésztők Fajtaklubja / www.orpingtonklubhungary.gportal.hu /
|